Erőhely, őslovak, szabadság

Dalriada-val hangolódva indultunk kellemeset a hasznossal terepünkre, ami végül csak kellemes lett, mert nem sikerült nyakon csípnünk az illetékest. Nem mondhatnám, hogy nagyon elszomorodtam, hiszen így eljutottunk egy három órás túrára.

Rövid dilemma után Flóri szőrén vállalta az utat, míg én az angolnyergemet teszteltem. No meg persze a lovak edzettségét. Azt kell mondanom, Shiva jól viselte a dolgot, viszont Békés még nem tudja mire vélni a hegyeket az alföld végtelen pusztasága után.

Különösebb cél nélkül indultunk, első pihenőnket a Kevély-nyereg kilátónál töltöttük, ahol hagytuk a lovaknak, hogy legeljenek néhány szál füvet. Ezek után úgy döntöttünk, felfedezünk. Merész módon hagyatkoztunk gyér helyismeretemre valamint megérzéseimre, és meglepő módon elsőre hazataláltunk. Egy gyönyörű lankás úton jártunk, az erdő mélyén, amit valamikor öt éve láttam utoljára. A fák árnyékával tarkított erdei ösvényen csak a lovak lépte zavarta meg a természet zenéjét. Amikor néha-néha megálltunk nézelődni, elárasztott bennünket a vidám madárdal.

Ahogy lovaink ráéreztek a hazafelé vezető útra, rögtön gyorsabb tempóra váltottak, ám messze volt még a pihenő. Valahol útközben ugyanis kitaláltuk, hogy fellátogatunk Ős-Budavárába, és megnézzük az ott kialakított szertartásteret. Gyönyörű fenyőerdőn keresztül vezetett az utunk, igaz, Shiva kicsit testesnek bizonyult a sűrűn növő fák között, így az utolsó szakaszt már kénytelenek voltunk gyalog megtenni. Minden lépés megérte, csend és nyugalom fogadott minket. Amíg én megismertem a hely rövid történetét, fáradt lovacskáink fújhattak egyet.

Az erdőben nem is ültünk fel többet, a mező széléig sétáltunk vissza. Kellemes hangulatban telt a túra utolsó szakasza is, gondolatban elkalandoztunk a Kunfakó Ünnepre, terveket szövögettünk, miközben gyönyörködtünk a táj szépségében. Gyorsan nyergeltünk le, hiszen rám még várt a munka, de a lovak itatásáról így sem feledkeztünk meg. Még egy utolsó izgalmat tartogatott a nap, hiszen a három Houdini haflingi már megint szabadlábon garázdálkodott,, és természetesen kötelességüknek érezték, hogy megnehezítsék a dolgunkat. Így csak kisebb táncolás után jutottunk vissza a legelőre, miután végignéztük, ahogy Anton visszakúszik a dupla villanypásztor alatt.

Feltöltődve, jókedvűen indultunk vissza a béke egy szigetéből a nagyváros rohanó világába.