Néhányan tudjátok, hogy hetek óta a MOGY-ra készültem,
ám ilyen-olyan indokok miatt ez nem valósult meg. Leginkább azért, mert a
szárazság miatt a kút vize kifogyóban volt, és nem mertem magára hagyni a
lovainkat négy napig. Ennek ellenére úgy voltam vele, hogy a hétvégén lovas
bemutatót szeretnék nézni. Felmértem a lehetőségeimet, és végül a legközelebbi
esemény mellett döntöttem, az Esztergomi Történelmi Napokat látogattuk meg. Itt
a Nyugati Gyepűk Pajzsa és az Onogur Lovasság tartott bemutatót.
Szombat délután vágtunk neki az útnak, kettesben,
gondoltuk, megnézzük a bemutatót, körülnézünk kicsit, aztán hazajövünk, és le
van tudva a hétvége izgalmas része. No, hát már az odatalálással is volt némi
probléma. Félreértés ne essék, ismerem az utat, parkolóhelyet is találtam a
dunaparton, a gubanc ezután kezdődött. Nagy lelkesen elindultam a Macskalépcső
felé, ám kellemetlen meglepetés ért, omlásveszély miatt lezárva találtuk a
legrövidebb utat. Elindultunk hát egy másikon, ez szintén a lépcsők felé vezetett,
természetesen felmásztunk rajta, és talán nem meglepő, a másik kapu is le volt
zárva, így kerülhettük meg az egész dombot. Végül csak felértünk, és a szemünk
elé tárult a tábor.
Miután kiderítettem, hogy mikor kezdődik a bemutató,
és ismerős arcok után kutattam, egyszer csak elénk ugrott egy harcos, és
megkérdezte, mennyi az idő, amire én reflexből rávágtam, hogy 11. Nos, ez talán
negyed öt magasságában egy kicsit furának tűnhetett, de némi gondolkozás után
sikerült helyre tennem a számokat, ő pedig mehetett, hogy magára öltse a
páncélját.
Először a lovas bemutatókra és párbajokra került sor,
hangos dobszó mellett. Később kiderült, hogy a dob nem csak minket zavart, a
harcosok sem hallották egymást, ami kisebb káoszt okozott a küzdőtéren, ám
ennek ellenére látványosra sikerült az egész csata. Tehát először a két szürke
arabot láthattuk, ahogy lovasaik bemutatták a különböző fegyverek használatát,
lándzsa, szablya, ostorbuzogány sújtott le a célpontként tartott
cserépdarabokra. Ezután párviadal következett, szintén változatos fegyverekkel.
A két szürke után megjelent a küzdőtéren az Onogur Lovasság két harcosa,
kistermetű lovaival, és egy szablyás párbaj majd lórablás szemtanúi lehettünk.
A lovas összecsapások után álltak csatasorba a gyalogos harcosok, és minden
erejüket bevetve egymásnak estek, különböző felállásokban.
A bemutató után mi visszavonultunk egy árnyékos padra,
hogy kielemezzük a történéseket, ám nem sokáig maradtunk kettesben, hamarosan
csatlakozott hozzánk egy harcos. Régóta nem beszélgettünk ilyen jót, azon
kaptuk magunkat, hogy máris eltelt két óra, és esedékes lenne hazaindulni,
pont, mikor újabb csapattagok szállingóztak mellénk. Jó társaságot nagyon nehéz
otthagyni, de sajnos nem tehettünk mást.
Vasárnap reggel várt a munka és a lovak, ám délután
valahogy újra Esztergomban kötöttünk ki. Ezúttal megtaláltuk a legrövidebb utat
a küzdőtérhez, belenéztünk a helyi íjász csapat bemutatójába, miközben a tünde
hercegnő kerített magának valami ebédet. Ekkor már résen voltak a harcosok, és
ahogy megláttak, audienciára hívtak minket a sátrukba, amit mi nagy nehezen, de
elfogadtunk. A nap hátralévő része igen jó hangulatban telt, a harcosok mindent
megtetek, hogy a tündék kedvében járjanak.
Négy óra körül aztán sor került a következő ütközetre,
ezúttal dobszó nélkül, így sokkal rendezettebb csatajeleneteket láthatott a
közönség. Most az Onogur Lovasság kicsi sárga ménjével kezdődött a bemutató,
lovasa először nyeregben, kantárral, majd szőrén, végül pedig nyakmadzaggal
mutatta meg a ló képzettségét. Természetesen hatalmas sikert aratott a közönség
körében. Utána a két szürke arab következett, hasonló koreográfiával, mint a
szombati napon, mégis sok újdonságot is láthattunk. A lovas párbaj után sor
került egy gyalogos-lovas összecsapásra, először lándzsával, majd karddal,
illetve szablyával. Nem lennék annak a harcosnak a helyében, akinek Szittyával
szemben kell küzdenie…
A gyalogos ütközetek sokkal követhetőbbek voltak, mint
szombaton, bár az időjárás nem kedvezett a harcosoknak, olyan meleg volt, hogy
mozdulatlanul, rövidnadrágban is majd elolvadtam a napon, nemhogy több réteg
páncélban! Azt hiszem, jól szurkolhattunk kedvenc harcosainknak, hiszen két kör
döntőjében is egymás ellen maradtak.
A bemutató után ismét tünde megszállás alá került a
sátor, és bepótoltuk azt a társasági életet, amit úgy hiányoltunk a Kunfakó
Ünnepről, és ami mögött a Kurultáj is elsunnyoghat. Összességében tehát sokkal
jobban jártunk, mintha a MOGY-ra utaztunk volna, köszönet ezért nektek, fiúk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése