Nyugatvég várának veszedelmes népe
Nemesek, nagyurak
tanácskozni térnek
Indulnak keletre, ez a
sereg dolga
Már csak az a kérdés: hol
essen a portya?
A toportyánférgek talpig
vasba bújnak
Számtalan fegyverrel
készülnek az útnak
Kezeikben fokos, szablya,
kard és kopja
Csak a hosszú úton lábuk
el ne kopna
Lovakra szerszámot
díszeset és drágát
Mindenki nézze meg, a
félelmetes gárdát!
Táncoslábú mének büszkén
elöl várnak
Lépésben, vágtában mindre
készen állnak
Csörög a sok fegyver,
nyerítnek a lovak
Nyugatról keletre
megindul a sok had.
Csillogó páncélok súlya
alatt görnyed
Nemes célért vonul, csak
rablókat öl meg
Nagyurak, nemesek, sereg
élén járnak
Lesik minden szavát a
nagy kapitánynak
Utánam, csak bátran,
mutassuk meg magunk
A világnak lám így
ízelítőt adunk
Ismerjék meg hát mind
rettentő erőnket
Díszes páncélunkat,
számos fegyverönket
Lovaink lépteit
tisztelettel várják
Tüzes léptű lovak! -
messziről kiáltsák
Ámulattal nézzék, hogy
vonulunk hadba
Fegyverrel, vasakban,
hírt viszünk nyugatra
Lássa meg a világ, ki a
legerősebb
Toportyán vezérek
legelőre törnek
Táncolnak a mének, felzúg
a nagy sereg
Előlép a vezér, kezében
fegyverek
Hadaim! - így kiált. -
Büszke vagyok rátok
Félelmes erővel védjétek hazátok
Mert hazában eszmét
széthinteni térnek
Ne feledje senki, őseink
hogy éltek
Fegyverben vagy otthon,
brokátban, selyemben
Nevelik fiaik engedelmes
rendben.
Nyugatvég várának
veszedelmes népe
Nemesek, nagyurak végre
hazatérnek
Megjárták keletet, messzi
sík vidéket
Így vitték nagy hírét a
toportyán népnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése