Tavasz, tavasz, szép zöld tavasz... nekünk békét sosem hozhatsz

Legyen átkozott a por, a penész és a rossz minőségű széna. Békés allergiája ismét olyan szintet ért el, hogy muszáj volt visszaköltöznünk a legelőre. Önmagában ez egy örömteli hír kellett volna legyen, ám sokkal nagyobb megpróbáltatásnak álltunk elébe, mint arra számítottunk. A körülményeket és részleteket mellőzve, legyen elég annyi, hogy a lépésben nagyjából másfél-két órás utat majd három óra alatt sikerült megtenni Békéssel, aki rendszeresen megállt, szenvedett, és küzdött. Fényévekkel rosszabb állapotban volt, mint tavaly, amikor is lovassal tette meg a túrát.

Végül csak sikerült átérni, Shiva ismét védelmezőként lépett fel a ménessel szemben, idén eddig egész jól megúszták sérülések nélkül. Csodálom, hogy ennyire konfliktuskerülők, no meg egy kicsit megtanultak vigyázni is magukra. Másnapra vártuk az állatorvost, hogy megnézzük, mi is a konkrét probléma, és hogy enyhítsünk Békés küzdelmein.

Csütörtökön meg is érkezett a doktornő, igazán korrekt és szimpatikus volt, hosszan részletezte a lehetőségeinket, míg végül egy szteroid kúra mellett döntöttünk. Meg is nyugodtunk, hogy végre a gyógyulás útjára léphetünk, kezeljük az asztmát, majd a jobb környezettel és odafigyeléssel szinten tartjuk. Emellé kaptak még féreghajtót is, mert az kimaradt az életükből idén tavasszal.

Szüleim teljes nyugalommal mentek fel hozzá este, hogy odaadják neki a hörgőtágítót, ám kellemetlen meglepetés várta őket. Békés kólikázik. Senkinek nem kívánom azt, amit aznap este éreztünk. Az állatorvos szakmai hozzá nem értéséről nem írnék bővebben, mert önmagában kitenne egy bejegyzést, de mindenképpen meg kell említenem szüleim lélekjelenlétét, és bátyám segítségét is. Szegény testvérem, jó kis szülinapi ajándék lehetett, hogy a teljesen kikészült húgát kellett összevakarja az éjszaka közepén… Köszönöm, hogy velem voltál!

Végül úgy tűnt, Békés elég erős ahhoz, hogy a nem megfelelő ellátás ellenére is átvészelje a kólikát.  Shiva persze az egészet aggódó pillantásokkal asszisztálta végig, és csak akkor pihent meg, amikor már érezte, hogy a barátja nem fog fűbe harapni (csak azért, hogy csillapítsa az éhségét...). Békés azóta is fokozott figyelmet kap, és hála istennek úgy tűnik, kutya baja. A szteroidra is pozitívan reagált, már nem húz az oldala, egyre élénkebb, és láthatóan élvezi a legelő nyújtotta szabadságot. Végre olyan környezetben lehet, ami igazán közel áll a szívéhez. Remélem ezek után maradandó lesz a javulás, és nem ijeszt ránk így többet.