Idén augusztusban ismét megrendezésre került az év
talán legjobban reklámozott rendezvénye, a bugaci Ősök Napja. Tavaly, első
alkalommal jártam ott, így teljesen elvesztem a hatalmas pusztában és a
különböző táborok között, most már kissé rutinosabban mozogtam a nyakig érő
homokban. Persze semmi nem úgy működik, ahogy azt az ember eltervezi.
Némi késedelem árán, csütörtökön estefelé érkeztünk
meg, egy nappal a kezdés előtt. Amíg mi sátrat állítottunk, a háttérben lefolyt
néhány megbeszélés, majd sor került egy próbára is, aminek a célja nem volt
más, mint összeszoktatni a lovakat a tevékkel. Igen, jól olvastátok, voltak
tevék, három dromedár és három kétpúpú is, ez utóbbiak közül az egyik ráadásul
igen fiatalka volt. Mindenki el volt ájulva tőlük, bár nem különösen értem a
felhajtás okát, a teve roppant csúnya állat, nagyon furán van összerakva,
ráadásul még gonosz is. Annyi azért bizonyos, hogy ilyet még nem láttak
Bugacon. Engem személy szerint a bivalyok jobban lenyűgöztek, bár amikor
hallottam, hogy egyik este kiszabadultak, elgondolkoztam, vajon hogy reagáltunk
volna, ha az éjszaka közepén ránk kacsint az egyik nagy fekete jószág. Hál
istennek ez a kérdés megválaszolatlan maradt.
Mint említettem a próbák a szoktatásról szóltak, és
pénteken tovább folytatódtak. Itt már nem csak a lovasoknak kellett gyakorolniuk,
a különböző gyalogos csapatok összekoordinálása talán még nehezebb feladat volt,
amit ráadásul a fellépő nyelvi akadályok sem könnyítettek meg. De milyen
programok is voltak tulajdonképpen?
Természetesen számos harci bemutatót láthatott a
hatalmas számú embertömeg, aki a rendezvényre látogatott. Volt solymászat,
különféle lovas bemutatók, csikósok, gyalogos harcosok, agarak és még sok
minden más. Idén a legnagyobb újítás az úgynevezett Nomád Vonulás volt, ami a
honfoglalás kori nomád életmódot hivatott rekonstruálni. Hogy milyen sikerrel,
azt a hozzáértők megmondják majd. Mindenesetre zenével, felkonferálva
lenyűgözte az átszellemült nézőket ez a többszáz méteres menetoszlop, melyben a
lovasok és gyalogosok mellett részt vettek szekerek, a már korábban említett
tevék és bivalyok, valamint egy rackanyáj is. Ezt követte a seregszemle, ami
idén kellemesen rövid volt, habár teljes fegyverzetben valószínűleg így is
sokkal hosszabb volt, mint azt néhány résztvevő szerette volna. Szomorúan
állapítottam meg, hogy a gyalogosok elenyésző számban jelentek csak meg, de a
lovasok is fogyóban vannak, a tavalyi háromszáz feletti létszámhoz képest idén
jó, ha száz lovas érkezett a rendezvényre.
A seregszemlét én már a kordonon belülről néztem
végig, hiszen már előre bekészítettem a szükséges felszerelést a következő nagy
összecsapásra, melynek története szerint a magyar erők hódoltatták a kijevi
rusz csapatokat. A csata rendkívül látványosra sikerült, annak ellenére, hogy
milyen nehézségekkel indultak a próbák. Láttunk itt gyalogosokat küzdeni
egymással, gyújtogatást, majd lovasíjászokat is. Továbbá egy lovasrohamot, ami
párbajokká és kergetőzéssé züllött, majd a győztes lovasság rávetette magát a
rusz gyalogosokra, és halomra gyilkolta őket. Valami csoda folytán mindenki
megúszta sérülések nélkül, a közönség pedig elégedett volt, vastaps járt a fiúk
mutatványáért.
Ha pedig megemlíttettem a csapatokat, rátérek a
szombati nap talán leglátványosabb és egyben utolsó bemutatójára. Talán elfogult
vagyok, de már sok lovas harci bemutatót láttam, ehhez foghatót azonban még
nem. Az Anda Lovasharc és a Nyugati Gyepűk Pajzsa ebben az évben is közös
produkciót mutatott be, és személyes véleményem szerint jócskán felülmúlta a
tavalyit. „Állítsátok fel az összes célt, mert bevágtázunk, és gyorsak
legyetek!” – mondták. Ennyi volt az összes információnk, majd megkezdődött a
roham, illetve a segítők számára egy kisebb kardio edzés a nyakig érő homokban.
De minden perce megérte. Ahogy írtam, a fiúk bevágtáztak, és ledöntöttek minden
célt. Ezek után kissé zavaros, hogy melyik produkció melyiket követte, mert
igyekeztem úgy állítani a célokat, hogy közben a fejem a nyakamon maradjon, de
annyi biztos, hogy az avar kori és a X. századi harcosok használtak íjat,
kopját, szablyát, kardot és zúzófegyvereket is. Különböző célokra lőttek,
szúrtak és ütöttek a lendületes bemutató alatt, ami szinte végig vágta
tempóban, rendkívül látványosan telt. Külön szépsége volt az eseménynek, hogy
mindezt narancssárgára festette a naplemente. Emellett a hozzáértő kommentár
szellemes megjegyzései is színesítették az egészet, habár szegény kollegina
hangja korábban szabadságra ment, de ez őt nem akadályozta meg a lelkes
tudósítástól. Micsoda idillt láthattunk!
Vasárnap reggel az Anda Lovasok egyik tagja, Kollár
Ákos a lovasíjász versenyen harmadik helyezést ért el, délután pedig a gyepűkapitány,
Tompa Balázs megnyerte a Pusztavágtát a kicsi szürke arabbal. Ezúton is
szeretnék nektek gratulálni, fiúk!
Egészen biztos, hogy ezen kívül is voltak látványos
bemutatók, én azonban nem láttam többet, mert a táborban is folyt az élet. A
szervezési bakik ellenére azt kell mondanom, hogy harcosaink kihozták a
legtöbbet az eseményből, gyönyörű csapatmunkát és összetartást mutattak,
valamint rendkívül jó hangulatot teremtettek a hétvégére. Köszönöm mindenkinek,
aki csak egy kicsit is hozzájárult ahhoz, hogy ismét szép emlékekkel térjek
haza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése