Gondolatok a belovaglásról

Tartózkodni szoktam a negatív véleménynyilvánítástól, de ez most egy olyan téma, ami mellett nem tudok elsiklani csukott szemmel. Ez pedig nem más, mint a fiatal hátaslovak belovaglása. Pontosabban a mikor, és hogyan kezdünk neki a dolognak fázis. Tudom, hogy hazánk lovas kultúrája olyan, amilyen, hogy a hozzá nem értő emberek már 10 hónaposan is befogják a csikót kocsi elé, ha éppen úgy van kedvük, de egy bizonyos szint felett nem kéne egy bizonyos szint alá helyeznünk a mércét.

Egyre többször látom, hogy csikót vesznek az emberek, mert így maguk nevelhetik fel a jószágot. Ez mind nagyon szép és jó, de aki emellett dönt, az legyen tisztában a dolgokkal. Azzal, hogy egy ló legalább (!) három éves koráig csak viszi a pénzt. Persze, lehet tanítgatni mindenfélére, lehet nyereghez szoktatni, előnyös is, ha már elő van készítve a belovaglás. Ezzel eddig rendben is vagyunk, a bökkenő most következik. Ez a három év inkább legyen három év és még néhány hónap, mint két és tíz hónap. Nekünk már nem okozhat gondot ez, ha éveket vártunk azért, hogy egy jól nevelt lovunk legyen, aki a kezeink között nőtt fel, akkor legyünk képesek várni még néhány hónapot, hogy betöltse az a szerencsétlen állat a harmadik évét.

Mert hiába szeretjük a lovunkat, hiába tanítottuk meg mindenfélére, ha idő előtt felülünk rá, azzal maradandó károkat okozunk neki. Egy dolog, hogy így majd évtizedek múlva súlyos állatorvosi számláink lesznek, emellett lesz egy ló, aki nekünk köszönhetően fájdalmakkal küzd majd. Itt nem lehet kifogás, hogy de csak 35 kilós vagyok, vagy éppen 50, egy csikó gerincében ez is épp elég kárt tehet. Ugyan úgy a kistermetű lovaknál, mint a magasabb, de hosszú hátú társaiknál. Vagy bármilyen lónál… Egy csikó gerince nagyjából hat éves korára fejlődik ki teljesen. Legyünk türelemmel és tisztelettel!

Ha pedig nem értünk hozzá, mert nem szégyen az, ha 16-18 évesen nem értünk a belovagláshoz, akkor kérjünk segítséget szakemberektől. Hangsúlyozom, szakemberektől. Mert ez is egy külön szakma, vagy tapasztalat alapján, néhány ló félresikerült belovaglása után jutunk olyan szintre, hogy gyümölcsöző eredményt érjünk el, vagy előrelátó módon segítséget kérünk másoktól, hogy ne az egyetlen drága kedvencünket nyomorítsuk meg.

Ültem én nem egy „belovagolt” lovon, akik azt sem tudták, merre van az előre, láttam én már hajlott hátú lovat, aki nem kapott nagy terhelést sosem, csak épp túl hamar tették nyereg alá. Sokféle lóval volt már dolgom, egészen a három napos csikótól a 24 éves nyugdíjasig, nem egy csikó belovaglásánál segédkeztem, mégsem mondanám, hogy tudom, hogyan kell. De azt tudom, hogy amikor a csikómra először felülök, már bőven betölti majd a hármat, és előtte kap egy alapos háterősítő edzéstervet, és ha elakadok, segítséget kérek majd. Mert én hosszútávra tervezek, egészséges lovakkal.