Megkeresztelkedtünk

Egy vasárnap délutáni telefonhívással kezdődött a kaland. Eördögh András tenyésztő keresett, hogy készüljek, csütörtökön bélyegezzük az egy éves csikókat, szám szerint 17-et, pénteken pedig kiherélnek 6 vagy 7 méncsikót. Sikerült elintéznem, hogy szabadságot kapjak, és csütörtök délelőtt buszra is szálltam, hogy kiszakadjak a városi életemből, hiszen a kiscsikóm átesni készült a tűzkeresztségen.

Az első napot vegyes érzelmekkel zártam, nagyon sok kellemes csalódás ért, de voltak meglepő fordulatok is. Rögtön az elején ki kell emeljem a buszsofőrök kedvességét, akik mindenben segítőkésznek bizonyultak. Köszönet illeti továbbá azt a kedves fotós úriembert, aki megkímélt a tanyáig való gyaloglástól egy váratlan fuvarral.

Tavasz van, a kiscsikók időszaka. Szívmelengető látvány ilyenkor a ménes, és ha ez nem lenne elég, összeterelték az egy éves kancacsikókat és méncsikókat is egy-egy külön karámba. Pusztán a 17 fiatal lovacska és az alig pár napos csikók közelsége miatt megérte a hosszú utazás, pedig jószerével még nem is történt semmi. Idő közben kiderült, hogy a bélyegzés is péntekre tolódott, ezért egy teljes délutánt szentelhettem annak, hogy megismerkedjek az új jövevényekkel.

Első utam természetesen Hadúrhoz vezetett, és hamar rájöttem, hogy rettenetesen megváltozott azalatt a két hónap alatt, amíg nem láttam. Kicsit megnyúlt, még bőséggel akadt rajta téli bunda, és félt tőlem. Szomorúan figyeltem, hogy amíg a többiek naponta babusgatott csikói szóra szaladtak a gazdáikhoz, én reménytelenül szaladtam a saját lovacskám után. Kénytelen voltam taktikát váltani, letettem a kötőféket, és egy óra után sikerült megérintenem a kicsi, félig vad méncsikót. További fél órát szenteltem annak, hogy simogassam és szeretgessem, majd amikor már nem akart elszaladni előlem, magára hagytam, hiszen tudtam, hogy másnap úgyis el kell kapnom.

Ezek után beültem a csikós kancák karámjába, ahol hihetetlen élményekkel gazdagodtam. Az egyik két éves csikó rám támaszkodva szundikált, egészen addig, amíg a többi kanca el nem kezdett szivárogni felém, még olyan lovak is megmutatták nekem a csikóikat, akiket alig lehet megérinteni.

Meglepően bátor fickók ezek a néhány napos csikók. A legbátrabb kicsi lovacska péntek hajnalban született, az idei év második kancája. Alig néhány órás lehetett, amikor odamentem hozzá, hogy megnézzem, melyik nem táborát erősíti. Legnagyobb meglepetésemre kíváncsi volt, nem szaladt el, hagyta, hogy megvakarásszam, sőt még megszaglászott, harapdált és a hajammal is játszott, egészen addig, amíg a féltő kanca arrébb nem lökdöste a fejével.

A péntek reggel esővel lepett meg minket (meg persze a kis kancacsikóval), így félő volt, hogy minden tervezett programot el kell majd halasztani. Azonban az időjárás végül nekünk kedvezett, 9 órakkor már javában vadásztunk az éves csődörökre a legelőn. Nagyjából 10 lehetett, amikor megérkezett a lófelügyelő és az állatorvos is. Ekkor kezdődött a nagyon hosszú munka, amiben én csak apró segítség voltam.

Az állatorvos négy férfi segítségével nekilátott a fiatal mének heréléséhez, miközben a lófelügyelő elkezdte a csikók bélyegzését és adminisztrációjat. A herélés tartogatott nagyobb izgalmakat, bár igaz, hogy ez volt az első alkalom, hogy ilyet láttam. A második csikó nagy fejfájást okozott, hiszen nem volt kézhez szokva, alig lehetett megfogni, és miközben vadásztunk rá, a karámban lévő fedezőmén megajándékozta Bálintot egy erőteljes hátba rúgással. Miután elkövette ezt a barátságos hadműveletet, még majdnem ki is szökött, úgyhogy egészen izgalmasra sikerült a csikó elkapása. De szerencsére mindenki egyben megúszta, és elmondhatom magamról, hogy én tartottam a szikét a doki keze alá.

A herélések közül a legérdekesebb a rejtett herés csikó esete volt, amire állatorvosok azt mondták, csak műtéttel távolítható el, sok százezer forintokért. Nos, megközelítőleg 15 percbe került a dolog, és nem volt szükség műtétre. Elismerésem Robinak a munkáért.

Eközben szép sorban haladt a bélyegzés, a csikókat megpipázták, majd gyakorlott mozdulattal a combjukra került a kereszt, illetve a sorszám. A 708-as csikóból lesz az évjárat legszebb lova, majd meglátjátok! (Bár előfordulhat, hogy kicsit talán elfogult a gazdi).

Mivel a bélyegzésnél csak láb alatt lettünk volna, nekiálltunk, hogy összefogdossuk a csikós kancákat, ami a végére egész bonyolult feladatnak bizonyult. Azt még csak-csak engedték, hogy elkapjuk őket, de amint meglátták a tűt, néhány mindent elkövetett, nehogy sikerüljön beadni a féreghajtó oltást. Végül sikerült beoltani mind a 45 lovat, valamint további 12 marhát és 3 kecskét. A nap végére maradt 4 boci herélése, ami elég veszélyes feladat volt, a szürke tehenek oltásához hasonlóan. Szerettek csapkodni a szarvukkal és gyorsak voltak, de a fiúk még gyorsabbak.

Összességében sikeres napot zártunk, komolyabb sérülések nélkül nagyon sok munkát intéztünk el hatékonyan, csapatban, jó hangulatban. Ismét rengeteget tanultam, és közelebb kerültem valamihez, amiről úgy gondolom, hogy talán a helyes út lehet.