Szombaton új szintre léptünk Shivával, ismét. No,
azért most sem volt zökkenőmentes az indulás, de már kezdek hozzászokni, így a
kétségbeesés helyett csak nevetni tudtam az eseten. Már felnyergeltünk, épp
vettem fel a csizmámat, amikor Békés úgy döntött, ő belelép a szárba, megijed
és rombolásba kezd. Ennek eredményeképpen elvesztettünk egy karabinert és a fél
kantárszárat. Annyi baj legyen, felcsatoltuk helyette a vezetőszárat, és már
indultunk is.
Nosztalgikus terep elé néztünk, hiszen Annával
megközelítőleg 6 éve kezdtünk együtt lovazni, és már 2 éve nem volt
lehetőségünk együtt kiszabadulni az erdőbe. Most, hogy ez sikerült, első utunk
régi tanárunkhoz vezetett, akinek számos dolgot köszönhetünk. Olyan értékeket
kaptunk tőle, ami a mai sportorientált lovaglásban nagyon ritka és olyan ülést,
ami ugyan lehet, hogy nem a legszebb, de olyan biztos, hogy néha mi magunk is
meglepődünk, hogy mitől maradunk fent a táncoló ló hátán.
Ám ez sem volt egyszerű feladat, utunkat állta egy
patak, és nem tudtuk rávenni a bátor állatokat, hogy átmenjenek rajta. De ami
késik, nem múlik, dűlőre fogunk jutni ezzel a problémával is. Végül kerülőúton
jutottunk el az egyesülethez, ahol megitattuk a lovainkat, majd a rövid
vendégeskedés után tovább indultunk.
Az első hegymenetben érkezett el az a pillanat, amikor
úgy éreztem, túléljük a vágtát, és így is lett! Shiva úgy viselkedett, mint egy
rutinos lovacska, egyelőre nyomát sem mutatta a szokásos hisztijének. Ezen
felbátorodva próbáltunk több vágtaszakaszt is, ahol ugyan alám tolt néhány
örömteli bakolást, összességében mégis azt kell mondanom, hogy jól viselkedett,
teljesen kontrollálható maradt, a rosszindulatnak pedig nyomát sem láttam
rajta. Ez másnak talán elhanyagolható apróságnak tűnhet, nekünk azonban
hatalmas lépés.
Nem szabad megfeledkeznünk Békésről sem, aki boldogan
nyargalt utánunk. Örömében ő is pakolászta magát, de mindezt a maga
szeretnivaló módján tette. Persze nem volt hajlandó öt méternél messzebb
kerülni a főnökasszony hátsó felétől, hiszen most, hogy sárlik, Békés rájött,
hogy ő egy vad fedezőmén, és Siva csakis az ő érinthetetlen kancája.
Nagyon érdekes volt végignézni, hogy az első napokban
Shiva terelgette és védte Békést a többi ellenséges ménestagtól, most pedig,
hogy Shiva szerelmes, Békés még a ménesvezér nóniuszt is képes elkergetni
egyetlen pillantással. Ez a kicsi lovacska megmutatja az összes többinek, hogy
milyen fából faragták a konyikokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése